Az idei szezonról egy rövid összefoglalóval készültem.
A júniusi borettói VB megmérettetésen az időmérő pozitív eredményei után lelkesen álltam a rajthoz. Az ott bekövetkezett eseményeket – többek között, melyben eltört a propellerem és leállt a motor a főtengely meghibásodása miatt – előre senki nem láthatta. Azt gondoltam, hogy a fizikai felkészültségem és a következőkre tervezett konstrukciós fejlesztések elegek lesznek ahhoz, hogy eredményes évet zárhasson a csapat.
A San Nazzaroban rendezett EB-n a technika ismét cserben hagyott. Eltört a dugattyúgyűrű és a főtengely is kapott, amely csúnyán összetörte a motor belsejét. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a svéd VB futamot a partról fogom nézni, mert a megrendelt alkatrészek addig nem érkeznek meg. Már csak abban reménykedtem, hogy záró etapra a hajó versenyképes állapotban lesz.
Az utolsó VB futamon, Ternopilban tökéletes indulással kezdtem. A technika a tesztek után is jól működött, de be kellett látni, hogy az elöregedett elektronika lutri, többnyire akkor mondta fel a szolgálatot, mikor egyáltalán nem számítottam rá.
Nehéz versenyszezon áll mögöttem és a csapat mögött. Ami bíztató, hogy a fejlesztésekre fordított idő és energia nem volt hiábavaló. A kudarcok oka az elöregedett technikában keresendő, jövőre másképp kell megterveznünk a szezont.
