Az idei szezont nem könnyű értékelni és elfogulatlan, érzelemmentes összefoglalót írni.
Az egész év nem úgy alakult, ahogy elterveztük. Hiába készültünk, jött a vírus és óráról órára felborította a gondosan felépített terveket. Semmit nem tehetünk, tehettünk ellene, hordjuk a maszkot, sokat mossuk a kezünket, betartjuk a szabályokat és nem utazunk. De meddig tartható ez?
Versenyzés nélkül úgy érzem magam, mint akinek levágták a fél karját. Kicsúszott a talaj a lábam alól, elvesztettem a rendszert, ami irányban tartott. Aki kicsit is ismer, tudja, hogy engem a reménykedés nem ösztönöz. Nekem tennem kell valamit, hogy haladni tudjak. Aktívan kell dolgoznom, hogy lássam merre van az előre. Most viszont nem csak lassítani, konkrétan megállni kellett.
Ebből az időszakból mindenki tanul. Nem csak az orvosok, virológusok, de az átlagpolgárok is. A csapattal azt tűztük ki célul, hogy a következő szezont végigcsináljuk. Nem csak egyszerűen lesz, ami lesz alapon, hanem a győzelemért harcolva! Győzzön a jobb! De most ismét mi szeretnénk a legjobbak lenni!
A jövőre nézve írhatnék nagy szavakat, legyen annyi elég, hogy a felkészülés megkezdődött. Most azon dolgozunk, hogy kitaláljuk, hogyan tudunk a lehető legkisebb kockázattal utazni.
Bízom benne, hogy a szponzoraink kitartanak mellettünk és megvalósulhat, amit már legalább fél éve tervezek.
Mindenkitől azt kérem, szurkoljon azért, hogy minél kevesebb áldozata legyen a Covid-nak. Továbbá azért, hogy a járvány ne akadályozza az amatőr versenyzőket sem a felkészülésben, sem a versenyeken! Szurkoljunk azért, hogy a vírus itt hagyjon minket és az élet újra győzedelmeskedjen a mindennapokban is!
Köszönettel tartozom a szponzoroknak, támogatóknak, segítőknek, akik ebben a helyzetben is mellettünk vannak!
További hírekért kövesd a Facebook oldalamat!
